Ballagásos búcsúztató átírat.

Fontos! nem a színitudosokkal csúfolkodom, főképpen nem Kiss Krisztinával, hanem mindenkivel, s főleg önmagunkkal.

Felénk, filozófián nem túl nagy dívat a ballagásos búcsúztató szpícs – ennek megvannak a maga sui generis filozófiai okai. Komolyan, nem vicc. De ma elolvastam ezt a teatrológiások beszédét, s rám jött, hogy én is írjak egyet.  Ne, itt van az inspirációm forrása, ezt átírom.

https://teatroblog.wordpress.com/2016/06/27/bucsuztato/

 

„Tisztelt Tanárok, kedves Diákok és kedves Egybegyűltek!”

Én csak úgy „köszöntök mindenkit” a szokás kedvéért. Vicces, hogy felénk mekkora hülyeség a „Tisztelt Tanár” és „kedves Diákok”. Mi itt mind ugyanabban a marhaságban vagyunk, közösen, vagyis korrektebb azt mondani, hogy kedves kollégák, és Ti akiknek gőzötök sincs a filozófiáról, de azért mégsem nézünk le annyira! Összefoglalóan: 

Kedves és kedvetlen Nyavalyások!

„A másodévesek nevében szeretném átadni üzenetemet, útravalómat végzőseinknek.” Mindenki beszéljen a maga nevében. Nem fogok üzengetni, hacsak azt nem, hogy „háhá-há”, későn ébredtetek rá, hogy milyen egyetemre jöttetek. Mert itt olyan „útravalót” kaptatok, hogy majd attól nem alusztok éjszaka. S az még csak a jobbik eset. Ne reménykedjetek semmiben, és ne is essetek kétségbe. Mostmár ideje mindent kérdésessé tenni, és kimenni a tisztásra a lét világlásába szorongani. Kedves „végzőseink”! Egyáltalán nem végeztetek semmivel. Sőt, rohadt kevesen közületek éppen csak elkezdtetek valamit. Talán. Még Husserl is, aki azért fenomenálisan nagy koponya volt, úgy határozta meg magát, hogy ő márpedig „abszolút kezdő a filozófiában”. Na: akkor ti máris végeztetek? Dehogy: ti, akik a mi végzetteink vagytok, még irtózatosan kicsik, nyersek, vadak vagytok. Vagyunk. Mert én is egy ilyen folyton végzős-kezdő kicsi buta lény vagyok. De felénk ez általános tapasztalat. S ha a színisek olyanok, mint egy „család”, akkor mi is. S tudjuk mi a család: ott ahol napi szinten működik a veszekedés, ahol a viták sosem érnek véget. Vagy csak akkor, amikor az apa bedurvul, s megveri az egész családot. Az anya meg non-stop sír, sápítozik. Kedves kollegák: mi is egy ilyen boldogtalan család vagyunk! „Ismerjük egymást, vagy majd megismerjük egymást – de az biztos.” Mi több: a mi családunk néha átmegy már amolyan Keresztapás családba. Nagyon összetartozunk, ne féljetek. S ti ebben a Familiában „vagy megtaláltátok magatokat, vagy titeket találtak meg mások.”

„Egy dolog biztos: három évvel ezelőtt nem úgy felvételiztetek, mint ahogy most itt ültök. Nem tudom, hogy ti hogyan élitek meg, én azt hiszem, hogy”. Mostmár sokkal kiábrándultabbak vagytok. Hiszen jobban ráláttok a politikára, a társadalmi átverésekre, a tömegkultúra giccsességére, a valóság, az élet, a lét mélyen problematikus voltára. „Egy kicsit olyan, mint amikor a madárfiókát tanítgatják szülei repülni, aztán hipp-hopp,” minden el van cseszve. Kiderül, hogy a fészek nem biztonságos, nincs Isten, az Igazság csak egy eszme, a szolidaritás csak egy szlogen, s így tovább. Kedves madárfiókák! Mostmár hülyék lennétek, ha repülni szeretnétek! Úgyis mind el vagyunk szállva... Inkább tüskés sünik lettetek, éjszakai állatok, akik patkányokra, kígyókra és gyíkokra vadásztok! Ti vagytok a legcukibb, a legkegyetlenebb és legkiszolgáltatottabb ragadozók. Vadásszátok hát le a hazug ideológiákat, a babonákat, a demagógiát, a stupiditást, a téveszméket, stb.

„Engedjék és engedjétek meg, hogy” elhallgassam sok az évfolyammal, a kollegákkal, és barátainkkal kapcsolatos élményeimet. Mert nem szép dolog a sok sírásról, káromkodásról, és alkoholizálásról beszélni, most amikor mehettek ahova akartok, bele a világba-benne-létbe vetettségbe’. Oda. S vissza. Ki a Platóni barlangból, majd vissza a barlangba, hogy ne értsenek titeket, s esetleg kinyuvasszanak valamiért.

„Fejlődni akarás és szeretet - talán ezek egyikei azoknak a fontos alappilléreknek, amik ezután is meg kell határozzák szakmátokat (és reméljük, hivatásotokat). Ahhoz, hogy ne csak csináljátok, szeressétek is, amit csináltok, kívánok kitartást és kellő nyitottságot!”

Remélem, mostmár ilyen marhaságokat nem vesztek be. Remélem, mostmár elég kritikusok vagytok, és elgondolkodtok egy kicsit azért na…

„Nem is szaporítom tovább a szót…”

Mert semmi értelme az ilyen ballagásos üres általánosságoknak.

S persze, mint tudjátok, hogy én „hülye” vagyok, ti pedig metafizikailag alultápláltak, szellemileg hándikápátok, s érzelmileg infantilisak, meg még sok ilyen válogatott baromság. De attól még gratulálok nektek. Most már elvileg semmit sem tudtok – Szókratészileg. S még találkozunk eleget, ezért el sem búcsúzom. Mert ez csak egy intézményes formális izé. Inkább olvassatok még Foucaultot.

PS: tartoztok nekem egy sörrel. Mert barátok maradunk, görögül: philo. S ha nem egymással, hát Szofival. 

PS2: persze, én is tartozom minimum egy sörrel. Majd ha végzek. :P