2012. június 12., kedd

E pillanatban



a nap, még éppen kiszimatol a hegy mögül.
Egy róka lábát emelve egérre ugrani kész.
Bennem épp bizsereg egyet a keserű kávé.
A fűszálak harmatcseppekkel teli, megrezzennek.
E pillanatban hirtelen meglátom:
Arcod mosolyára az első puha ránc
rátelepült.

E pillanatban
hajnali fél öt: megindult egy kósza szellő,
A fiatal rendeket könyörtelenül kell
 – e pillanatban –
Lekaszálni.

A rég öregei érzik még e pillanatokat.