Nagyon üres a
szellem.
Suhogva keresi
önmagát,
Mélységeibe
gubózik,
Csak pislog
felém.
Itt keleten már
felkelt a nap,
De a fagy még
remeg a kötélen.
Távol tőlem
alszik a lány,
Puhán mosoly
bújik
A paplana
ráncában.
Ha felkelsz,
leszek én a zuhanyzó
Rózsájából
aláömlő gőzős víz.
Forrón átölellek,
gerinced bizsergetem.
Cseppcsókommal
kedves kis tested
Végigtapogatom,
lemosva rólad
Az éjszaka
csendes pihéit.
Sunyin minden
résbe befolyva
megremegek
rajtad- általad.
Ha felkelsz,
leszek én törölköző –
Derekadra
tekeredek. Minden
Mozdulatod
számontartva
Simulok
dombjaidra, és magamba szívom
A lágy nedveket.
Ha felkelsz leszek
A kávé, elöntöm
forrón torkodat,
Szemed kinyílik,
légzésed megakad.
Ha felkelsz, majd
leszek a buszjegy,
Amit remegve
behelyezel a csíptetőbe.
Apró kattanás, és
a hideg vas belém-
Mélyed. Kis kezed
idegesen kabátzsebbe
Gyűr. Még az
ellenőrnek is kiadsz,
Megszaggatni
engem.
Ha felkelsz...
leszek az utcán
heverő szemét,
mit megemel a hajnali
szél,
máris szállok a
halott kék
végtelenbe, a
nyüzsgő
megálló felett.
