Az
eső szemerkél, a rókák ilyenkor vadásznak. A kutyák behúzódnak szárazabb
helyekre, s alusznak. Ilyenkor, ha elalszok, akkor arra ébredek, hogy egy-két
tyúkkal kevesebb van. Pár vérfolt, tollak szerteszét. Reggel ez lesz a falu
témája, ismét: kitől mit vitt el a dög.
És
tényleg szemtelenek, pofátlanok cinikusak lettek: az oszlopokon már plakátok
áznak, két verekedő róka feszül egymásnak rajta, mellette nagybetűs szöveg,
valami ilyesmi: „Oltsd be magad, gyerekeid, kutyád, macskád veszettség ellen –
a rókaharapás veszettséget okozhat”. Pedig életemben nem találkoztam még
olyannal, akit megharapott volna egy róka. De ez már ilyen, ideológiai harc,
plakátháború, s talán üzleti kampány valamelyik gyógyszerészeti cégnek.
Ezek
az esős világtalan éjszakák kedveznek a rókáknak. Jó dolog a homály, a
sötétség. Sloterdijk azt írja: „A cinizmus, szexizmus,
"tárgyilagosság" és pszichologizmus egyvelege szabja meg a hangulatot
a Nyugat felépítményében - a félhomály hangulatát, mely kedvez a
csodabogaraknak és a filozófiának”. Nyugaton meg lemegy a nap, ez jellemző rá,
és jön a sötét homály. Kedvezve a „csodabogaraknak”, s naná a „filozófiának”.
A
rókák ilyen „csodabogarak”. Az biztos, hogy nem háziállat. De azt is
tapasztalhatjuk, hogy mégsem a vadonban esznek, hanem házi koszton élnek. A
róka szabad állat: nó, nem az állatok királya, nem oroszlán, nem medve.
Tulajdonképpen nem is jelent fenyegetés: rókatámadás? Még a gyerekek sem vennék
komolyan. Ennek ellenére stresszelik az egész lakosságot, miattuk nem lehet
aludni, nem lehet elmenni éjszakai esküvőre, bálba, oda a nyugalom. S ha az
udvaron elkapod, s agyonvered, az már börtön: védi őket az állam, valami
összeesküvés is állhat a háttérben. A rókát nem sajátíthatod ki, pedig az
agyonverés a szó szigorú értelmében birtoklás. Őket nem lehet. Ők szabad
állatok. „A szabad ember nem parancsol, s nem szolgál senkinek.” Asszem
valamelyik sztoikus mondta, de Hegel is rábólintana az úr-szolga viszony
elemzésében. „Csodabogarak.” S kedvez nekik a homály, a sötét éjszaka.
Márpedig
itt mindig éjszaka van, Sipos Pál megmondta: a felvilágosodás fénye nem hatolt
be „az erdélyi téli éjszakába”. Talán szerencsénk, hogy nem világosodtuk fel.
Mert abban a vakító nagy fényben mi lenne a rókákkal, a csodabogarakkal és a
filozófiával? He? Erre Sipos nem gondolt, sőt meghalt, már nagyon rég. Ha
mindenki tudja az „igazat”, birtokolják, hirdetik - akkor mi lenne itt? Kész
diliház így is. De aggodalomra semmi ok. A felvilágosodás, ez a „kilábalás a
saját magunk okozta kiskorúságból” csak egy másik gyerekességbe torkollott. A
racinalizmusba’. Elhittünk, hogy mindjárt, mindjárt itt van a lehetőség, hogy a
tudományaink kikupálódnak, építünk gyárakat, repülőket, szuper puskákat,
csinálunk nemzetállamokat, helyes kis diktatúrákat, remek háborúkat (hisz az a
béke, nem?), mindezt még lejátszódjuk, és hopp megérkeztünk a békességbe,
boldogságba, a mesés jövőbe. Csak azért is rágyújtok egy cigire, ünnepelni a
gyerekes racionalizmus saját maga okozta tudathasadását. (Jelenleg
pszichiátrián van, mert kiderült: megmanipulálta a tudatalatti, meg egyéb
homályos sötét cuccok, ott a láthatatlanban.)
Én
egészen megkedveltem a rókákat. Elképesztően szépek s közben velejéig gonoszok
(ide gecit gondoltam, de azt nem írom le). Ülnek, várják, hogy aludjak el, s
közben röhögnek a markukba. Igent mondtak az életre, gyakorolják az örök
visszatérést, tudják, hogy a kutya nem tény, csak interpretáció,
perspektivikusan vadásznak.
A
rókák Nietzsche állatai. Überelik az embert. Meg fogom simogatni a kedvencem,
veszettség elleni oltás nélkül. Mert „A V.E.Sz.E.T.T” jó. Nézd meg a Maze
Runnert, ha nem hiszed.
 |
| Ez nem a róka, csak illusztráció |
