2015. február 22., vasárnap

Miért vegyél magadra sötétkék blúzt?



"E végtelen térségek örök hallgatása rettegéssel tölt el" - Pascal  
Amiről én beszélek az nem szeretet.
Hanem egy mélykék magas-nyakú blúz
Amiben elmerülhetsz, mint a tenger
Mélyén a néma állatok szűrt napfényben,
Puhán körülvesz, s te rejtőzhetsz a világ
Elől, akár egy végleg elhagyott űrállomáson
A csend, a halálos hideg hangtalanság.
Ahol a vágyak szelídekké bomlanak,
Kék blúzban egy vagy a kékkel,
A nyugtató azúr éggel, mikor a nap meghal.
Egy vagy mindennel ami kék magány.
Amiről én beszélek az nem szeretet,
Sokkal rettenetesebb ez, magasabb, a
Magadra maradottság iszonyú súlya.
De amikor csak űr van benned, amikor
Nem érzel semmit, amikor a lélek
Nyugszik az örökkévalóban,
Akkor a kékblúzban, mint az éjszakai
Villámok fényénél megláthatod meztelen
önmagad. S tudod, hogy vagy,
S tudod, hogy az egyetlen vagy,
A pár nélküli vadállat.

S ott talán meghallod a kékségből
Leszűrt szót, mely nem emlék,
S mégis egy életre megmarad.
És egyszerre megértesz mindent,
Nem zaklat már a kérdések végtelenje:
Téged szólított a szemtelen
Mosolynak eladott lélek.