Sztoicizmus kolozsvári zuhanáskor

Tisztán emlékszem arra a születésnapra 2007-ben. Olyan volt, amikor a dolgok biztosak, és határozottak. De akkor még azt hittem az életben nincs bizonyosság.

Kolozsváron mindig adódik alkalom az időről beszélni. Van mikor korán kelek, ilyen kegyetlen-hidegben. A hideg az jó. Otthonos. Legelső dolgok közé tartozik megnézni az eget: milyen idő lesz ma. Kinézek a teraszra, elszívok egy cigit, de valójában a levegő páratartalmát mérem. Minden paraszt reggeliben kiáll egyet az ajtóba, kapuba, tornácra. Lesik az idő rezdüléseit. Apám első dolga reggel fellépni a netre, de ő már műholdas képeket néz. Ritkábban téved, mint a parasztok. Nem is szeretik őt sokan e miatt. Ma nincs egy felhő sem. Tiszta makulátlan merevséggel feszül ott fent a kékség. Még fent van a hold. Mindez baj. Nagy baj. Néha fellépek random egyetemekre, megnézni ott mit csinálnak. Gyakran töltőm le idegen egyetemek anyagát, s összevissza olvasok. Így olvasgattam bele egy agronómia egyetem agrometeo kurzusába. Kell tudni milyen lesz ma az idő. Ma tiszta az ég, páratartalom mérsékelten közepes, fenn van még a hold. Valamikor délig még fent is lesz. Ma nincs az az Isten, hogy rossz idő legyen. Ma nagyon szép őszi idő lesz, kevés széllel, kellemes meleggel. Ma jó az idő. Ma haza kell menjek. Állok a teraszon, szívom a cigit, lesem a keleti horizontot: bár egy kicsit lenne narancssárgább, lenne esély egy kis esőre, valamire. De semmi. Jó idő lesz. Vetni kell. Haza kell menni. Szervusz Kolozsvár, bezuhanok a fotelbe.

Még mindig javítják az utakat, jobb gyalog menni. Az nem igaz, hogy hamarabb érek el bárhova, mint az elakadt buszok, de legalább érzem, hogy haladok. Ha tíz percet áll a busz, beléd költözik az érzés, hogy elkésel. Ha gyalogolsz, csak meggyorsítod a lépteid, az nyugtató: talán épp odaérsz. Pedig egy félórát késel, s óra helyett Insomniába mész, kávézni. Kerülöm a buszokat. Este, ha nincs kedvem gyalogolni, akkor taxizok. Nincs rá pénzem, de a pénz a legkevesebb. Na. Csak azt akartam mondani, hogy Kolozsváron ha az időjárásról kell beszélni, vagy az idő múlásáról, akkor velük érdemes. Egy taxis pontosan tudja mi az idő. Nála értelmesen hangzik, hogy 10 perc. Az is, hogy egy félnapja meg sem álltam. Az sem, hogy október eleje. Főleg azt, hogy mi a tél, a hideg. De legjobban az esőt szimatolja ki. Esőben jobban taxiznak az emberek. Ma nem lesz eső. Ma a taxisoknak sincs jó napja. Ma taxival megyek egyetemre, csakazértis, szolidaritás.

A tegnap hosszasan beszélgettem egy idős nénivel. A mai öregek el vannak romolva, fogalmuk sincs a világról. De ez a néni más. Túlélte gyermekkorában a világháborút, s az olyanok nagyon tudják, mi történik. Nevetve beszélnek egy halálos műtétről, s sokat mosolyognak megértően. Számukra az emberiség átlátszó. Jó velük beszélgetni. Néha ott vannak a központi parkban, s várják, hogy valaki leüljön melléjük. Az én nénim zenetanárnő volt, s gyakran beszélgetünk, nagyon szeret engem, megértjük egymást. Fáj minden csontja, mondja nevetve, tudom, mondom mosolyogva. Kezdőik, mondom, éppen most kezdődik, láthatatlanul, észrevétlenül, éppen most. Iszok a kávémból, s látom, hogy nagyon jól tudja, hogy holnaptól, vagyis mától más lesz a világ. A héten lesz az első talajmenti fagy. Azt mondják ősz: de nem, ez már a tél. Fagy lesz a héten, erős harmat. A héten egyszerre lesárgulnak a falevelek. S zuhannak a föld fele. Te még semmit sem tudsz erről a zuhanásról. Mint ahogy arról sem, hogy az idén rengetek tulipán fog lefagyni, mert most nemrég bújtak ki, de még nem virágoznak. Nem is fognak, mondja a néni. Egy szál sem marad, s az idén csak a nagyon ügyesek tudják teleltetni a tulipánokat. Haza kell menjek, a büdöske magjait most kell leszedni, egy-két héten belül. Pedig rajtuk sem látszik még semmi.

Azt hiszik az emberek, hogy az idő, az élet kiszámíthatatlan. Hogy nincsenek biztos pontok az életben. S ez akaratom ellenére is rohadtúl igaz. De nem így. Nincsenek biztos pontok, de nem is minden instabil. A közvélemény figyeli a menekültügyet, marakodnak rajta. Orbán Viktor mondta, még a tavaly, hogy „Olyan időket élünk, amikor bármi megtörténhet”. De téved, de hazudik, ha tényleg annyira értelmes, ahogy gondolom. Ahogy én tudom, hogy ma elkezdődött a tél, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egy kis nyarat fogunk megtapasztalni, így ő is tudja, hogy mi kezdődik. S rodahtúl felkészült. Nagyon jól tudja, hogy mi a helyzet a menekültekkel, a mostanában elhallgatott ukrán válsággal, s mi az amit Oroszország csinál az Iszlám Állam peremén. „A tudatlan elmének minden csoda” – mondta egyszer Sherlock. Orbán most csodákat fog művelni, ahogy Oroszország is, s ahogy Izrael is. Pedig Izraelről még egy szó sem jelent meg a sajtóban. Pedig kulcsfigura. Pedig ma van a tél első napja. Nincsenek biztos pontok az életben. De nem történhet meg bármi. Oda kell figyelni a részletekre, a mosolyok árnyalataira. S nem szabad félni egy pillanatra sem. A zuhanás félelmetes: de részleteiben csak könnyed lebegés az egész. Ne siess, ne félj. Jön a tél, itt a tél. Ne kapaszkodj görcsösen, hisz nem zuhansz. Az életet el lehet fuserálni, de lekésni nem. (Ó, ez már más téma.)

Kolozsvár. Idő. Zuhanás. Nincsenek biztos pontok az életben.

De a holnap nagyon biztos. Mint a halál. Az idő más. A zuhanás más. Kolozsvár más. Ma már holnap van a rezdülésekben, a mozzanatokban, a mosolyokban, a mozdulatban, ahogy a kávé után nyúlsz. Ma már tél van. Ma már haza sem kell menjek. Otthon vagyok.

Zuhanás. Legyen félelemmentes lebegés. A hideg hóban talán nem törsz össze.

Ma holnap van. Ez egy nagyon biztos, nagyon pontos időpont. 

Csak még nem tudni mi a francra...
...de rókák helyett jönnek a farkasok.
... vegyél sapkát.