Judith Butler születésnapjára, egy baráti nekrológ helyett, hagyjatok békén.
Egyik kedvenc képem. Utána került szanatóriumba.
Esett az eső,
amikor felhívtak. Meghalt. Felakasztotta magát. Ha valami kiderül, egyértelművé
válik, akkor majd még felhívnak. Csendes lettem és szomorú, magamban vele
beszélgettem. A hamvak szétszórására menjek el, mert talán az egyetlen vagyok,
aki érti, hogy miért tette. Persze, ez nem így megy, mondtam neki, ezt senki
sem érti, ezt nem lehet megérteni. Utoljára egy temetésen találkoztunk, abban a
ruhában volt, fekete szövetnadrág, fehér ing, s úgy beszélt most is, mint
akkor. Csendes lettem és szomorú, s hogy jó giccses legyen, csendesen
csepergett-esett az eső. De nem így megy ez, mondtam neki, most ne piszkálj
fel, most éppen valami nadrágot keresünk a turkálóban, most azzal kell
foglalkozni. S kegyetlenül otthagytam egy deci vodkával, csak nézett utánam,
nyurga testén fekete szövetnadrág, vasalt ing. Átkapcsoltam sztoikusba, nem lehetek egoistán folyton
csendes és szomorú. Sőt: egyre kevesebb a csend és a szomor bennem, most nem
pazarolhatom. Később még beszélgetünk, mikor egyedül maradok, most más is jelen
van, nem jó, ha kizárom. Ki tudja, mi jön még?
Másnap egész nap
egyedül voltam, de aludtam. Álmomban egy performance volt az Insomniában. Az
Insomniában! Az a hely a miénk, az az agora,
ahol megbeszéljük a dolgokat. Az a hely a köztér, a mi saját nyilvánosságunk,
ahol lebeszélni akarok mindenkit az ilyen-olyan aktivistáskodásról, s
rábeszélni a filozófiára, a reflektáltságra, vagy dehogy, igazából csak egy
kocsma, vagy kávézó, ahol tudják, hogy hosszú kávét iszom három cukorral,
tejjel. S néha berúgunk. S itt csinálnak
valami performance-ot ezek a művészkedők. Nagyjából arról szólt, hogy a
csaj meztelenül kifeküdt a nagy asztalra, s mindenki azt csinált vele amit csak
akart. A nő, mint tárgy, meztelen pőre testiség. Marina Abramović, suttogták,
de nekem az jutott eszembe, hogy Lady Gaga. Az egész a sexre ment ki. Unalmas
volt. Mű volt. Artistic concept of gender
& sexuality. Engem ez nem érint, nekem ez túl… urbánus. Én ehhez, túl provinciális
vagyok, hagyjanak ki belőle. Ez itt Kelet-Európa, ez itt az Insomnia, ahol
tudják, hogy iszom a kávét, s nem lepődnek meg, ha éjjel egykor kávét rendelek.
A művelt társaságban én itt egy paraszt vagyok, hagyjuk a performance-okat Ady
kultúrnépeire. Igen, valami ilyesmit álmodtam. Aztán fizetés helyett odaszartam
a pult elé, vigyorogva a kamerába. Értelmezzétek.
Amikor
felébredtem, még mindig esett, szemerkélt az eső. Az öngyilkos osztálytársamra
gondoltam, hogy megyek egyet sétálni. Csend és szomorúság. Az emberiséget
kizártam, csak mendegéltem a központ fele. Hiányzott az Insomnia. De a buszon
emberi lények vannak. Nagyon jó érzés belelépni a pocsolyákba. Szeretem a
pocsolyákat. A pocsolyákat szeretem. A villamos sínpárnál megálltam, ácsorogtam
vagy 15 percet. Aztán jött. Csilingelt. Csilingelő masina. Áh, az egyik
legszebb élmény, bevárni egy villamost, meghallani a csilingelését. Az újabbak
csipognak, ezért néha rohadt-sokat kell várni, egy régi komcsi villamosra,
amelyik még tud csilingelni. Persze, nem villamossal megyek, gyalogolok tovább.
A villamoson nincsenek pocsolyák, de vannak emberek.
Insomnia.
Kávé. Elkezdek olvasni a szántóföldi
zöldségtermesztés gépesítésé-ről, majd ekéket, motoros kapagépeket nézek az
olx-en. Eszembe jut, hogy Bálint Gazdának több követője van a facebook-on, mint
bármelyik társadalmi-kulturális alapítványnak, intézménynek. Ez itt
Kelet-Európa, kéremszépen, itt csak internetes parasztság van, és mindig
elmaradott forradalom. Meg nemes urak, a jobbágyaikkal. Nehéz gondolkodni
feudális körülmények közepette, s még nehezebb komolyan vennünk magunkat. Azt
sem tudjuk mit akarunk, de nagyon meg akarjuk csinálni. Mi „értelmiségiek”. A kiválasztottak.
Az írók, költők, a művészek, a bölcsészek, a filozófusok. A krisztusi
kereszthordozók, a gyilkos keresztes lovagok. A szabadkőművesek, a diplomás
szabad kényszerkőművesek. Artistic
concept of gender & sexuality versus A szántóföldi zöldségtermesztés gépesítése. Az osztálytársam. Rúgjunk
be. Berúgunk, oda a közkölcségpénz. Menjünk koncertre. Menjünk. Menjünk vissza
inni. Menjünk. Klikkesedjünk. Pletykáljunk.
Ne
haragudjatok, ha néha szó nélkül lelépek. Szeretek esőben mászkálni, semmi több
nincs ebben.
Néha szó
nélkül lelépek. Nekem otthon van egy jó nagy kertem, ott ásni szoktam, hagymát
dugni, néha levágok egy-egy állatot. Ott csend van, és a mélyszegény falusi szomorúság.
Ott feltöltekezem a csendben, és a szomorban.
Ez már csak
ilyen. Ott Sade-t olvasok, nem Gadamert. „Ismerd meg önmagad”.
Ne
irigykedjetek, hogy nekem van egy magánpszichiátriám.
