husvéti versféleség

Húsvét másodnapján 
még halott vagy.

Rengeteg kapzsi sejtből,

Bűzös vörös likidekből,

Lüktetés vagy!

Nedves síkos húsból, kálciumalapú

Szálkás csontból, izgága ínszalagból,

Feszülés vagy!

Érzékeny érzéki jegesen

Égő idegekből

Villanás vagy!

S talán vagy még fényből, lidérces messziből,

Ami most tűnik fel, amikor el és

Világló szemedből csak kocsonya marad,

Férgek tápláléka, csak egy hulla vagy,

Te immár egészen csak

És csak anyag vagy!

Bár a nyüvek lüktetnek, feszülnek, villannak tovább,

Nem világlanak, nem fénylenek. 
A feltámadott gondolat itt széttörött.

Te állatból vagy, hát

Fiatalon idd el félig az agyad, a májadat,

Így leszel ember, így

Vagy önmagad...

Szemedben remeg a nyers test melegében párolt fénycsepp,
Húsvét másodnapján pálinkát sírsz:

mert még halott vagy.

humanizmus

Stratégoszok tervezik
a népésség-anyagot,
önző déenesek lesik
a holnapot, az elme
számít, 30 ezüstöt,
világgazdaságot,
árják irtanak büdös
beteg állatot,
a számítógép tudja már
a keresőbe mit írok...

De ki játszik velem
Embert?