Vizsga kognitív tudatmódosulásból:
a szavak röhögnek belőlünk
annyira fáradt az agy,
minden pénzem alkoholként
lüktet a halántékomban:
teljesen el vagyok vonatkozva.
A penészedő érzések
feloldódnak a borban,
verekedni kész az akarat.
Rózsaszín zoknikat hordok,
nem buzulásból –
a hűség
záloga az, csak így válik
minden lépés tartózkodóvá.
Pedig a törölköződbe
törlöm magam,
veled vitatom a veszekedést,
s neked magyarázom az erény
titkon csodás lényegét.
El van cseszve ez a világ.
A jellem ölelésként alakul
beteg öntudatlanságban,
a személyiség csak buta köd.
Éjszaka néha felugatsz.
Szomorú derű, könyvek, firkált lapok,
otthon csak engem vár hűs
kóla.
