Fontos! nem a színitudosokkal csúfolkodom, főképpen
nem Kiss Krisztinával, hanem mindenkivel, s főleg önmagunkkal.
Felénk,
filozófián nem túl nagy dívat a ballagásos búcsúztató szpícs – ennek megvannak
a maga sui generis filozófiai okai.
Komolyan, nem vicc. De ma elolvastam ezt a teatrológiások beszédét, s rám jött,
hogy én is írjak egyet. Ne, itt van az
inspirációm forrása, ezt átírom.
„Tisztelt
Tanárok, kedves Diákok és kedves Egybegyűltek!”
Én csak úgy
„köszöntök mindenkit” a szokás kedvéért. Vicces, hogy felénk mekkora hülyeség a
„Tisztelt Tanár” és „kedves Diákok”. Mi
itt mind ugyanabban a marhaságban vagyunk, közösen, vagyis korrektebb azt
mondani, hogy kedves kollégák, és Ti akiknek gőzötök sincs a filozófiáról,
de azért mégsem nézünk le annyira! Összefoglalóan:
Kedves és kedvetlen
Nyavalyások!
„A
másodévesek nevében szeretném átadni üzenetemet, útravalómat végzőseinknek.” Mindenki beszéljen a maga nevében. Nem
fogok üzengetni, hacsak azt nem, hogy „háhá-há”, későn ébredtetek rá, hogy
milyen egyetemre jöttetek. Mert itt olyan „útravalót” kaptatok, hogy majd attól
nem alusztok éjszaka. S az még csak a jobbik eset. Ne reménykedjetek semmiben, és ne is essetek kétségbe. Mostmár
ideje mindent kérdésessé tenni, és kimenni a tisztásra a lét világlásába
szorongani. Kedves „végzőseink”! Egyáltalán nem végeztetek semmivel. Sőt,
rohadt kevesen közületek éppen csak
elkezdtetek valamit. Talán. Még Husserl is, aki azért fenomenálisan nagy
koponya volt, úgy határozta meg magát, hogy ő márpedig „abszolút kezdő a
filozófiában”. Na: akkor ti máris végeztetek? Dehogy: ti, akik a mi végzetteink
vagytok, még irtózatosan kicsik, nyersek, vadak vagytok. Vagyunk. Mert én is egy ilyen folyton végzős-kezdő kicsi
buta lény vagyok. De felénk ez általános tapasztalat. S ha a színisek
olyanok, mint egy „család”, akkor mi is. S tudjuk mi a család: ott ahol napi
szinten működik a veszekedés, ahol a viták sosem érnek véget. Vagy csak akkor,
amikor az apa bedurvul, s megveri az egész családot. Az anya meg non-stop sír,
sápítozik. Kedves kollegák: mi is egy ilyen boldogtalan család vagyunk! „Ismerjük
egymást, vagy majd megismerjük egymást – de az biztos.” Mi több: a mi családunk
néha átmegy már amolyan Keresztapás családba. Nagyon összetartozunk, ne féljetek. S ti ebben a Familiában „vagy
megtaláltátok magatokat, vagy titeket találtak meg mások.”
„Egy dolog
biztos: három évvel ezelőtt nem úgy felvételiztetek, mint ahogy most itt ültök.
Nem tudom, hogy ti hogyan élitek meg, én azt hiszem, hogy”. Mostmár sokkal
kiábrándultabbak vagytok. Hiszen jobban
ráláttok a politikára, a társadalmi átverésekre, a tömegkultúra giccsességére,
a valóság, az élet, a lét mélyen problematikus voltára. „Egy kicsit olyan,
mint amikor a madárfiókát tanítgatják szülei repülni, aztán hipp-hopp,” minden
el van cseszve. Kiderül, hogy a fészek nem biztonságos, nincs Isten, az Igazság
csak egy eszme, a szolidaritás csak egy szlogen, s így tovább. Kedves
madárfiókák! Mostmár hülyék lennétek, ha repülni szeretnétek! Úgyis mind el vagyunk szállva... Inkább tüskés
sünik lettetek, éjszakai állatok, akik patkányokra, kígyókra és gyíkokra
vadásztok! Ti vagytok a legcukibb, a legkegyetlenebb és legkiszolgáltatottabb
ragadozók. Vadásszátok hát le a hazug
ideológiákat, a babonákat, a demagógiát, a stupiditást, a téveszméket, stb.
„Engedjék és
engedjétek meg, hogy” elhallgassam sok az évfolyammal, a kollegákkal, és
barátainkkal kapcsolatos élményeimet. Mert nem szép dolog a sok sírásról,
káromkodásról, és alkoholizálásról beszélni, most amikor mehettek ahova akartok, bele a világba-benne-létbe vetettségbe’. Oda.
S vissza. Ki a Platóni barlangból, majd vissza a barlangba, hogy ne értsenek
titeket, s esetleg kinyuvasszanak valamiért.
„Fejlődni
akarás és szeretet - talán ezek egyikei azoknak a fontos alappilléreknek, amik
ezután is meg kell határozzák szakmátokat (és reméljük, hivatásotokat). Ahhoz,
hogy ne csak csináljátok, szeressétek is, amit csináltok, kívánok kitartást és
kellő nyitottságot!”
Remélem, mostmár ilyen marhaságokat nem
vesztek be. Remélem, mostmár elég kritikusok vagytok, és elgondolkodtok egy
kicsit azért na…
„Nem is
szaporítom tovább a szót…”
Mert semmi értelme az ilyen ballagásos üres
általánosságoknak.
S persze,
mint tudjátok, hogy én „hülye” vagyok, ti pedig metafizikailag alultápláltak,
szellemileg hándikápátok, s érzelmileg infantilisak, meg még sok ilyen
válogatott baromság. De attól még gratulálok nektek. Most már
elvileg semmit sem tudtok – Szókratészileg. S még találkozunk eleget, ezért el sem
búcsúzom. Mert ez csak egy intézményes formális izé. Inkább olvassatok még
Foucaultot.
PS: tartoztok nekem egy sörrel. Mert barátok maradunk, görögül: philo. S ha nem egymással, hát Szofival.
PS2: persze, én is tartozom minimum egy sörrel. Majd ha végzek. :P
Legjobb diákbúcsúytató, amit valaha hallottam. Öcsédnek is elmondhatnád, fején találnád a szöget...a lényeget... Öcsédet mindenképpen
VálaszTörlés