Szent Ferenc

egy régi munkám, elvileg a Láng Orsié

husvéti versféleség

Húsvét másodnapján 
még halott vagy.

Rengeteg kapzsi sejtből,

Bűzös vörös likidekből,

Lüktetés vagy!

Nedves síkos húsból, kálciumalapú

Szálkás csontból, izgága ínszalagból,

Feszülés vagy!

Érzékeny érzéki jegesen

Égő idegekből

Villanás vagy!

S talán vagy még fényből, lidérces messziből,

Ami most tűnik fel, amikor el és

Világló szemedből csak kocsonya marad,

Férgek tápláléka, csak egy hulla vagy,

Te immár egészen csak

És csak anyag vagy!

Bár a nyüvek lüktetnek, feszülnek, villannak tovább,

Nem világlanak, nem fénylenek. 
A feltámadott gondolat itt széttörött.

Te állatból vagy, hát

Fiatalon idd el félig az agyad, a májadat,

Így leszel ember, így

Vagy önmagad...

Szemedben remeg a nyers test melegében párolt fénycsepp,
Húsvét másodnapján pálinkát sírsz:

mert még halott vagy.

humanizmus

Stratégoszok tervezik
a népésség-anyagot,
önző déenesek lesik
a holnapot, az elme
számít, 30 ezüstöt,
világgazdaságot,
árják irtanak büdös
beteg állatot,
a számítógép tudja már
a keresőbe mit írok...

De ki játszik velem
Embert?  

Fiatal vagy. Ne aggódj.

Egyszerűen

Ahogy a repülők zuhannak

Elveszítelek –

Alkoholizmus és harci morál: utolsó

Pillanatban tisztelegj a rádiónak. Dúdolj:

 „Röpködő lángoló dögcédulák!...”

Nagyszerű a kilátás: ablakra fagyott vérvirág.

Mosolyogj, mert egyszerűen ennyi:

Ahogy a repülök zuhannak

Egyszerű engem is

elveszíteni.

narancs Schiele módon

Tudjuk, mert tapasztaltuk, milyen az a csodás 6-os busz, az a régifajta csuklós, ami recsegve, nyikorogva, mocorogva és üvöltözve megy a Monostorból a Memó felé; amin egyszer olvastam valami művtörténetes könyvet - kapaszkodva, hogy el ne essek - arról, hogy egy csámpás festő azt mondta: a cellájában az egyetlen fényforrás egy narancs volt. Ő ilyen erotikus izéket festett, meztelen széttett lábú kislányokról, aztán mindenféle kurvákról, meg saját világtalan arcáról és nyamvadt testéről, fáradt színekkel – azért kicsit olyan betegesen sárgásra emlékeztető szürkén – és ideges vonalakkal kontúrozott a pimasz, a csámpás. Szálkás volt a tekintete. Pedig szerelmes volt a saját kezébe, másokéba is; de főleg a saját szemébe, ami mindig nagy és kerek és őrült lett, s szerelmesen nézte a meztelen széttett lábú kislányokat. Ezért zárták abba a börtönbe, ahol a narancs világított neki, pedig azt hitte ártatlan és azt is elhitte, hogy ebben a rohadt cellában - amit a csámpás teste nem fog kibírni - a szemfénye egybefonódik a naranccsal; na, szóval azóta amikor a rohadt 6-oson utazok zötykölődve, mindig viszek magammal egy világító narancsot, amit aztán valahol elbújva megeszek, mert az is a játékhoz tartozik, az így előkészült fényforrás-narancsot így kell enni, titokban. És amikor nincs narancsom, piros kendőt kötök a nyakamba. 

Nietzsche tud valamit

 A nagy baj az, hogy ma mindenki rengeteget olvas. És ez nem vicc. Csak megnyitod a Facebookot, Yahoot, Messengert és máris túl sokat olvastál: és mekkora baromságokat!

Valami kegyetlen igazság rejlik abban, hogy nem szabad olvasni. Főleg sokat, és jelentéktelen dolgokat. (Ez igaz a beszélgetésekre is.) Kétszer annyit írj, de még ne publikálj. Gondolkozz: az olvasással eltöltött idő tolvaj az életedben. A beszélgetések legyenek tömörek, lényegesek – vagy még jobb, ha beszélsz: legyél ironikus!

Hadd lopakodjon minden szó a semmi fele: ott a helye minden olvasmánynak.

A filozófiáról három pont:

  Ez egy nagy labirintus.
  
  Rengeteg munka, fáradtság. Ebbe bele kell szokni. És abba is, hogy semmi kilátás nincs, és hogy e sok erőfeszítés értelmét igen kevesen ismerik el. Már ha valóban van, már ha valóban gondolkodó lény vagy. Közben lehet könnyedén éhen halsz.