2014. április 22., kedd

husvéti versféleség

Húsvét másodnapján 
még halott vagy.

Rengeteg kapzsi sejtből,
Bűzös vörös likidekből,
Lüktetés vagy!
Nedves síkos húsból, kálciumalapú
Szálkás csontból, izgága ínszalagból,
Feszülés vagy!
Érzékeny érzéki jegesen
Égő idegekből
Villanás vagy!

S talán vagy még fényből, lidérces messziből,
Ami most tűnik fel, amikor el és
Világló szemedből csak kocsonya marad,
Férgek tápláléka, csak egy hulla vagy,
Te immár egészen csak
És csak anyag vagy!

Bár a nyüvek lüktetnek, feszülnek, villannak tovább,
Nem világlanak, nem fénylenek. 
A feltámadott gondolat itt széttörött.

Te állatból vagy, hát
Fiatalon idd el félig az agyad, a májadat,
Így leszel ember, így
Vagy önmagad...

Szemedben remeg a nyers test melegében párolt fénycsepp,
Húsvét másodnapján pálinkát sírsz:
mert még halott vagy.

2014. április 21., hétfő

humanizmus



Stratégoszok tervezik
a népésség-anyagot,
önző déenesek lesik
a holnapot, az elme
számít, 30 ezüstöt,
világgazdaságot,
árják irtanak büdös
beteg állatot,
a számítógép tudja már
a keresőbe mit írok...

De ki játszik velem
Embert?  

2013. szeptember 12., csütörtök

Fiatal vagy. Ne aggódj.


Egyszerűen
Ahogy a repülők zuhannak
Elveszítelek –

Alkoholizmus és harci morál: utolsó
Pillanatban tisztelegj a rádiónak. Dúdolj:
 „Röpködő lángoló dögcédulák!...”
Nagyszerű a kilátás: ablakra fagyott vérvirág.
Mosolyogj, mert egyszerűen ennyi:

Ahogy a repülök zuhannak
Egyszerű engem is
elveszíteni.





2013. július 14., vasárnap

narancs Schiele módon


Tudjuk, mert tapasztaltuk, milyen az a csodás 6-os busz, az a régifajta csuklós, ami recsegve, nyikorogva, mocorogva és üvöltözve megy a Monostorból a Memó felé; amin egyszer olvastam valami művtörténetes könyvet - kapaszkodva, hogy el ne essek - arról, hogy egy csámpás festő azt mondta: a cellájában az egyetlen fényforrás egy narancs volt. Ő ilyen erotikus izéket festett, meztelen széttett lábú kislányokról, aztán mindenféle kurvákról, meg saját világtalan arcáról és nyamvadt testéről, fáradt színekkel – azért kicsit olyan betegesen sárgásra emlékeztető szürkén – és ideges vonalakkal kontúrozott a pimasz, a csámpás. Szálkás volt a tekintete. Pedig szerelmes volt a saját kezébe, másokéba is; de főleg a saját szemébe, ami mindig nagy és kerek és őrült lett, s szerelmesen nézte a meztelen széttett lábú kislányokat. Ezért zárták abba a börtönbe, ahol a narancs világított neki, pedig azt hitte ártatlan és azt is elhitte, hogy ebben a rohadt cellában - amit a csámpás teste nem fog kibírni - a szemfénye egybefonódik a naranccsal; na, szóval azóta amikor a rohadt 6-oson utazok zötykölődve, mindig viszek magammal egy világító narancsot, amit aztán valahol elbújva megeszek, mert az is a játékhoz tartozik, az így előkészült fényforrás-narancsot így kell enni, titokban. És amikor nincs narancsom, piros kendőt kötök a nyakamba. 

2013. január 15., kedd

Nietzsche tud valamit



 A nagy baj az, hogy ma mindenki rengeteget olvas. És ez nem vicc. Csak megnyitod a Facebookot, Yahoot, Messengert és máris túl sokat olvastál: és mekkora baromságokat!
Valami kegyetlen igazság rejlik abban, hogy nem szabad olvasni. Főleg sokat, és jelentéktelen dolgokat. (Ez igaz a beszélgetésekre is.) Kétszer annyit írj, de még ne publikálj. Gondolkozz: az olvasással eltöltött idő tolvaj az életedben. A beszélgetések legyenek tömörek, lényegesek – vagy még jobb, ha beszélsz: legyél ironikus!
Hadd lopakodjon minden szó a semmi fele: ott a helye minden olvasmánynak.

A filozófiáról három pont:


  Ez egy nagy labirintus.
  
  Rengeteg munka, fáradtság. Ebbe bele kell szokni. És abba is, hogy semmi kilátás nincs, és hogy e sok erőfeszítés értelmét igen kevesen ismerik el. Már ha valóban van, már ha valóban gondolkodó lény vagy. Közben lehet könnyedén éhen halsz.